Első közszereplésem...
Vártuk a tavaszt március idusán, a nagy nemzeti ünnepre készültünk. Intézetünk szociális nővérkéje felolvasni valókat osztott. Én is kaptam. A legrangosabb feladatot:a l2 pontot. Bár megéltem 88 évet, nyilvánosság előtt eddig még nem szerepeltem.
De most elmondhattam, hogy mit kíván a Magyar Nemzet. Az olvasás eddig nem jelentett problémát, de hangsúlyozva, mikrofonba mondva ez volt az első eset. Megtiszteltetésnek vettem a megbízást, már szobánkban elkezdtük a próbát. Kezdetben nehezen jött a nyelvemre pár szó, mint Bulyovszky, meg a proklamáció. De a gyakorlat teszi a mestert, mire kellett, e szavak is mentek. Zsuzsa nővér vezényletével intézetünk aulájába 8 ápolt bottal, mankóval és kerekes székkel felsorakozott, kokárdával szívünk felett szerepeltünk. A RÁNK BÍZOTT FELADATOT MINDANNYIAN TELJESÍTETTÜK! Ez volt a tűzkeresztségem. Főleg a bátorságomra vagyok büszke. Ugyanis korábban ilyesmit csak csendben, kívülről szemléltem. Ennyi évet kellett megélnem, hogy a közért nyilvánosan valamit tegyek.
Kőhegyi Gézáné, Gizi néni gondolatai
2020.március 25.
